A tovább után láthatók a közeljövőben górcső alá kerülő filmek. Aktualitást nem nagyon tervezek mostanában, de természetesen jöhetnek külön kérések is, szívesen beiktatom őket a programba.

Dead Poets Society (Holt Költők Társasága): Ha kéne kedvenc film kategóriában abszolút győztes választanom, minden bizonnyal ez a film lenne a szerencsés befutó. Keating professzor olyat mutat a konzervatív fiúiskola diákjainak, amit egyetlen tanár sem né jó szemmel. Romantika, önmegvalósítás, de leginkább láthatatlan béklyók és tragédia. No meg persze Robin Williams. ennyi tökéletesen elég ahhoz, hogy a néző egy életre szóló élményt kapjon.

In Bruges (Erőszakik): Sokat tanultunk ebből a filmből. Azóta tudjuk, hogy kurva sok törpe lesz öngyilkos, hogy törpéknek nem adhatunk lónyugtatót, és azóta kérdezgetjük folyton, hogy a hattyúk még megvannak? Ezek a mondatok és kérdések naponta többször elhangzanak a társaságunkban. Amolyan Ford Ferlaine féle idézetgyűjtemény az alkotás, és a tragikusan komikus végkifejlett csak jobban bevési a filmet az agyunkba. Egy biztos, a film minden megnézés után egyre jobb.

Tenacious D in: Pick of Destiny (Kerek Rockerek): A színészóriás Jack Black és partnere Kyle Gass nem csak egy remek filmet hoztak össze, de megmutatta, hogy mire képesek, ha a kezük ügyébe kerül pár gitár. És a végzet pengetője... Azok számára, akik nem szeretik a Black féle művészien kivitelezett humort nem hogy nem ajánlott, de tiltott a film. Persze ezzel nagyon sok remek zenétől esnek el, de nem szeretném, ha anti-JackBlackisták esetleg gagyinak bélyegezzék a filmet, mert erre minden lehetőség megvan. Majd leírom, hogy miért nem az. (olvasható)

Lost in Translation (Elveszett Jelentés): Nem kifejezetten turisztikai kedvcsináló. Annál inkább csinál kedvet máshoz. Élethez. Mondjuk... Elég régen volt szerencsém ehhez az alkotáshoz, így a kritika előtt mindenképpen újranézem, és már előre várom az alkalmat. Eddig körülbelül négyszer tekintettem meg, de még mindig nem állítom, hogy teljesen magamévá tettem az alkotást. Ilyen az, ha az emberi lélek rejtelmeit kutatjuk. Tokióban is ilyen.

Once (Egyszer): Minden bizonnyal a legszebb musical ami valaha készült. És mi lehet elismerőbb egy musical számára, mint a legjobb zenéért járó Oscar-díj. A Once ezt bizony bezsebelte. És ha a legjobb musicalről beszéltünk akkor megkockáztatom a legjobb romantikus film díját is. Ezzel persze nagyon sok embert elijesztettem, de várjátok meg az írást. A filmben kevesebb a szentimentalizmus mint egy Rambo filmben. És ennek ellenére könnyfakasztó. És csodálatos a zene. És csodálatos a film. És a zene...