Arra gondoltam, hogy stílszerűen a darab prológusával indítok, mert a "polgár-vér szennyez polgár-kezet" rész valamiért nagyon megfogott, de rájöttem, hogy felesleges kiragadni bármit is a műből, hiszen teljes egészében nagyszerű. Csak úgy, mint az 1996-ban Bazh Lurmann által készített modern feldolgozás DiCaprióval és Claire Danes-szel. Kíváncsi vagyok, hogy az öreg Lándzsarázó hogy fogadta volna a merész próbálkozást de az tuti, hogy a legvagányabb Tybalt John Leguizamo volt a dráma történelmében. Harold Perrineau pedig a legfeketébb Mercutio...
Nem fogom ismertetni a film cselekményét, aki nem ismeri a történetet szégyellje el magát. Shakespearet szeressük, shakespearet olvassuk. Annyit azért elárulok, hogy az eredeti darabnak nem happy end a vége, és Baz Luhrmann sem vette a bátorságot, hogy megmentse a két szerelmes tinédzsert. Cameron is elsüllyesztette a Titanicot. Ezek a dolgok már csak így működnek. Ahogy viszont a Titanicot nehéz lenne más körülmények közt (mondjuk szárazon) előadni, úgy R+J története gyakorlatilag a Los Angeles-i Verona Beach-re lett írva. Amerikai pont 100 éves volt a dráma keletkezésekor, vagyis viszonylag friss kontinensnek számított, és Los Angeles, mint olyan, nem létezett. Érthető, hogy Shakespeare nem vette fontolóra a helyszínt. Lurmann viszont nagyszerűt alkotott, nem csak a homokos tengerparttal, hanem a fekete és latin főszereplőkkel, a kardokat szimbolizáló pisztolyokkal, és bármennyire is fáj beismerni (ezt mindig fáj beismerni) DiCaprioval (aki a szerepért megkapta a '97-es Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Legjobb férfi lakításért járó díjat).
Tybalt Capulet és kardja
Ha valakit nem ijesztettek el az iskolás emlékek, úgy nyugodtan kezdjen neki a filmnek, mert az első hét perc tökéletes hangulatot teremt. Mind a felvezető képsorok, mind a Capulet és Montague fiúk első találkozása tökéletesen leképezi a film egész hangulatát. A Hawaii inges, festett hajú, kvázi félmeztelen Montague srácok, és a kimért, elegáns, finoman femin Capulettek első találkozása előre vetíti, mire számíthatunk. Bandaháború Shakespeari nyelvájársban. Engem már az első képkockák megvettek kilóra, úgyhogy nem volt mit tenni. A Herceg a helyi rendőrfőkapitány, Paris egy szelíd arisztokrata, a két családfő pedig leginkább Don Corleonéra hajaz és természetesen mindenkinél van fegyver. Lurmann már a forgatás előtt eldöntötte, hogy Mercutiot egy fekete, Tybaltot pedig egy latínó fogja játszani, gondolom ezzel is fokozva a modernizáció erejét. Nem mintha a gépfegyverek és a helikopterek nem tennének eleget ennek.
"Ne félj, szerelmem: nem pacsirta szól!"
A szereplőgárdát elnézve nem lehett kis költségvetésű a film. A lehetséges szereplők között szerepelt Ewan McGregor, mint Mercutio és Christian Bale, szintén mint Mecrutio. (Nem tudom mi ez a Mercutio-kultusz, de Tybalt sokkal jobb arc.) Julia szerepére pályázott Reese Witherspoon, Kate Winslet (aki megkapta a maga DiCaprio adagját a Titanicban) és Natali Portmann (aki túl fiatalnak nézett ki Leo mellett, és az egész hangulatot elvitte valami perverz molesztálós Rómeó felé, amit sem ő, sem a forgatócsoport nem tartott jó dolognak).
A herceg és mögötte a gépkardok
Az, hogy a drámát eredeti szöveggel adják elő hihetetlen vonzó kontrasztot képez a képi és szöveges síkok között. Én személy szerint rajongok ezért a nyelvhasználatért, és aki csak egy kicsit is szereti Shakespeare-t teljesen biztos, hogy odalesz, amikor vagány férfiak fügét mutatnak, vagy ékesszólón járnak kecses táncot pisztollyal kezükben. A színészekről többet nem fecsegünk, lényegtelen ugyanis. Ha valaki nem ultrakonzervatív, és szereti a Rómeó és Júliát, annak tetszeni fog a sztori. Azt meg senki se várja el 20. századi színészektől, hogy hitelesen csevegjenek 400 évvel ezelőtt használatos stílusban. Mindeknki hozza, amit kell egy ilyen furcsa, de izgalmas alakításban. Sokkal inkább ejtsünk szót a szimbolikáról, merthogy azzal tele van a film. Lévén nem a jól megszokott módon, színpadon, korhű jelmezekben került feldolgozásra, mindenképpen érdemes itt-ott elrejteni pár utalást. Így pl. az összes fegyver neve egy szúró vagy vágó alkalmatosságról van elnevezve. Hallhatunk idézetet egyéb Shakespeare drámákból, illetve a film pontosan két órás, ahogy azt Shakespeare az eredet dráma prológusában megírta. Sok utalás található Baz Luhrmann egyéb munkáira (Moulin Rouge! Strictly Ballroom) a filmben, ez ugyanis Luhrmann Curtain-triology-jának második része.
Summa: Azt hiszem erre mondják, hogy szórakoztatva oktat. Nem helyettesíti természetesen a dráma elolvasátát, de mindeképpen új színt visz az eddigi filmes élményekbe. Merész próbálkozás, ami csont nélkül ugrotta át a lécet. A filmzene szintén nagyot szólt. Gondolom mindenki kívülről fújja még a Cardoigans Lovefool című slágerének refrénjét, ám a teljes soundtrack albumon van még jópár említésre méltó zeneszám. Most pedig a segítségeteket kérem: Hol lehet olyan cipőt szerválni, amilyet Tybald hord?
