A végefőcím alatt egyetlen gondolat járt a fejemben. Mekkora népszerűségnek örvendene egy sivatagi marhavágóhídon rendezett hardcore techno parti? Kidobóként felbérelünk pár garanciás T-600-ast, kezdődhet a nemulass. Gyerekeket persze csak szülői engedéllyel. Ha ez a film sikeres lesz, akkor valószínűleg az ötletem sem elvetélt... Az elvakult Terminátor-imádók még most fejezzék be az olvasást.
Akik viszont a filmeket, azok közül is a jókat kedvelik szomorkodjanak velünk néhány bekezdés erejéig. Éljük át együtt egy klasszikus (igazából két klasszikus) sárbatiprását, melyet a gonosz mostohatestvérek ármánykodása már jó előre jelzett. Ennek ellenére mi bíztunk. Mi hittünk. De minket becsaptak. A legújabb (távolról sem) Terminátor film ugyanis nem csak a széria nevéhez nem méltó, de mint film is igen kétes értékű. 2009-es eyecandy, igen. Sokat robbantanak benne, vannak benne high-tech masinák, csilli-villi CGI, igen. Sőt, a színészi játékra sem lehet kifejezett panasz, hiszen mindenki hozta azt, amit elvártunk tőle. Ettől viszont még nem lesz egy film jó, ahogy a vaníliapudingot sem dobja fel pár szelet marhasült, habár mindkettőt szívesen fogyasztjuk.
Terminátor eladó
A nem is olyan távoli jövőben járunk, ahol John Connor amolyan cyberpunk-messiásként vezeti az ellenállást a fellázadt Skynet ellen. A nagykoponyák egy atomtengeralattjáróban tengetik mindennapjaikat (étkezés, légcsere, illetve minden nélkül, ami az emberi léthez szükséges), 2.0-ás USB portot használnak 2018-ban (feltehetően a nosztalgia miatt) és időről-időre támadnak. Vagy várják a támadást. Az erőviszonyok, úgy tűnik, kiegyenlítettek. Kicsit olyan ez, mint Orwell 1984 című regényében a három nagyhatalom közötti véget nem érő háború, amit senki sem nyerhet meg. Különben is, mit csinálnának a gépek, ha nem lennének emberek, aki ellen lázadjanak? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések árasztották el az agyamat, mert a film nem túlzottan kötött le. Miért visel valaki napszemüveget egy éjszakai bevetésen? Miért épít a Skynet motor-cyborgokat, amiket az ember és négy másodperc alatt a saját kedvére programozhat? Hogy hajt bárki végre szívműtétet a sivatag kellős közepén 3 nagyobb kő és két csörgőkígyó segítségével? (Jelzem, ezek az eszközök nem biztos, hogy adva voltak, nem láttam őket, viszont nagyjából ennyi minden van a sivatagban, ami egy ilyen szituációban kapóra jöhet.)
Puszi, vagy pofon? Puszi, vagy pofon?
A film hemzseg a bugyuta párbeszédektől. Láttunk már jól elsült szentimentalizmus+cyborg kombinációt (A.I., A 200 éves ember, Terminator 2) itt viszont minden olyan volt, mintha egy szerelmes ovisokból álló alkotócsoportot kértek volna fel arra, hogy sűrítsék bele pár mondatba mindazt az erkölcsi közhelyet, amit Mari néni tanított nekik a tízórai és a délutáni pihi között. Van „mindenkinek jár egy második esély”, van „jó vagy, csak nem tudsz róla”, sőt, még homoerotikus terminator-connor kapcsolat is (a heteroerotikusról már szót sem ejtek, az borítékolható volt).
Summa: Mindent összevetve (és leszámítva azt a kis részt, amikor 10 percre elbóbiskoltam) egy élmény volt. Negatív, néha zavarbaejtően bugyuta, termi-drama, de mindenképpen élmény. És tapasztalat, amit előbb-utóbb ti is megtapasztaltok, hosz meg fogjátok nézni, ez elkerülhetetlen. Ha esetleg tetszene, mint film, akkor... „kiérdemelted”. Hasta la vista.
