Volt szerencsém megtekinteni a hétfői sajtóvetítés alkalmával a 2012 című katasztrófa(lis) filmalkotást. Aki még nem látta, de már olvasott pár kritikát a filmről tudja, hogy mire számítson, ugyanis mindenhol ugyan azt írták. A film szar. Eyecandy és ezzel ki is fújt. Nem, de komolyan... tényleg nagyon szar. Olvassátok el a kritikámat a Moziplusz oldalán.

Filmcím: Harry Potter and the half-Blood Prince
Műfaj: kritika
Megjelent: Moziplussz.hu (2009.07.31)

Két hetes szünet után back on the track. Annyiban módosul az eddigi séma, hogy mostantól nem csak filmeket veszünk górcső alá, hanem sorozatokat és animéket is egyaránt. A képlet továbbra is az marad, hogy az általam érdemesnek vélt alkotásokkal foglalkozunk, nem pedig a frissensültekkel. A filmeknél persze időről-időre muszáj behozni egy nagyobb horderejű új alkotást, ám a sorozatok és animék terén nyugodtan maradhatunk a "személyes ajánlásommal" kategóriánál.

Az első sorozat természetesen a Skins, az első anime pedig a Casshern SINS lesz. Nemsokára jövök. Aztán majd rendszeresen. Amint beáll a suli heti egy posztot mindenképpen szeretnék, de két-három lenne az ideális. Megpróbálok erre törekedni.

Ilyen kritikák is lesznek itt, mármint olyanok, amiket nem kifejezetten a blognak írok (és utána kerülnek ki mondjuk a FOOTER-re), hanem olyanok, amiket máshova írok, és ezután kerülnek ki link formájában az oldalra. A link mindig a szürke, kisbetűs részben található a "Megjelent" rovatnál.

Váltottam néhány levelet a Moziplussz nevezetű filmes oldal főszerkesztőjével, aki már az első levelében arra biztatott, hogy küldjek nekik cikket, mert kellemesnek tartja az írásaimat. Ezek után nem is kellett több, egyből kértem a választható filmek listáját, és a Harry Potter legnagyobb sajnálatára (mármint a film legnagyobb sajnálatára) ott szerepelt a felsorolásban. Szét is szedtem cafatokra szegény párát.

Filmcím: Harry Potter and the half-Blood Prince
Műfaj: kritika
Megjelent: Moziplussz.hu (2009.07.31)

Ugye mondtam, hogy lesznek néha aktualitások. Olyan filmek, amelyek idővel úgyis helyet kapnának a blogban, attól függetlenül, hogy leginkább értékes darabokra próbálom felhívni a figyelmet. A terminátor után ezúttal a legújabb SBC (Sacha Baron Cohen) agymenés, a Brüno lesz terítéken, és előre szólok, hogy ez a menü nem biztos, hogy mindenkinek ugyanannyira fog ízleni. A fehér-fekete repperként és antiszemita kazah riporterként elhíresült Cohen harmadik karakterét, a csőbuzi osztrák divatmajmot, Brünot hozta el a mozikba, hogy így váltson ki mindenkiből csodálatot, bírálatot, gyűlöletet, de közönyt, azt semmiképpen sem.

Most egy hétre elpályázom, de amint visszajöttem újult erővel vetem bele magam a kritikákba. Addig meg nem. Pihenek kissé. Olvassatok Footer-t, meg Oláf-ot sokat. Szevasztok.

Erőszakik. Ízlelgessük kicsit ezt a remekbeszabott címet. Mit sugall nekünk az "Eőrszakik" címválasztás? Pontosan... Reszkessetek betörők típusú családi vígjátékot, balek rosszfiúkat (habár ez helytálló), és gyerekeknek önfeledt, felnőtteknek lapos szórakozást másfél órán keresztül. Éppen ezért lehetett a cím az egyik legnagyobb ellensége ennek a kicsit lassú, realisztikus, dark-comedy drámának, ugyanis célközönség tekintetében pont az ellenkező tábort célozza meg. Humor az van, csak kicsit sötét, kicsit angolos. Rossz fiúk is vannak, de itt meghal a kis srác*, a családi szórakozás pedig a család idősebb tagjainak szól. A gyerekek addig játszanak a kifestővel..

Előljáróban közlöm, nem kell megijedni, lesznek filmkritikák (nem mintha tömeghisztéria tört volna ki a kicsit szellős posztsűrűség miatt). Csak nem nagyon tudom, melyik filmnek is fogjak neki. A nagy probléma pedig az, hogy nem nagyon akaródzik elmennem moziba. Pedig van pár alkotás, amikről nem is csak ide kéne írnom. Egyszerűen nem vonz a dolog. Már jó ideje. Úgy értem, a mozi.

Egy Transformers még belefér, de nagyjából ennyi. Az is csak azért, hogy legyen valami friss dolog, amin csámcsoghatunk, aztán újra visszaülhetünk a régi filmeposzok kényelmes karosszékébe, ahogy azt kell. A kandalló elé.

Habár posztoltam már, milyen filmek várhatóak a közeljövőben, egy kicsit talán eltérek az ütemtervtől. Persze az előrejelzés nem azt jelenti, hogy mi lesz a következő 5 film a listán, pusztán csak egyfajta emlékeztető nektek és nekem is azzal kapocsolatban, hogy mely filmekről szeretnék írni.

Mostanában elég sok sorozatot nézek, úgyhogy a idővel talán ezek is terítékre kerülnek, illetve a különböző toplisták is lassan beszivárognak, ám ezekhez mind szükség van a ti segítségetekre is. Majd kiderül, hogy pontosan milyen módon.

Be kell valljam a musical nemigazán tartozott a kedvenc műfajaim közé. Persze az olyan örök érvényű klasszikusok, mint a Hair, vagy a Grease nálam is a favoritok közt vannak, de sohasem kapartam a falat azért, hogy musicalt nézhessek. Ez valószínűleg a Once után sem lesz másként, hiszen ez a film valami egészen mást nyújt a néző számára, mint a klasszikus értelemben vett musicalek. Nekem személy szerint sokkal többet adott. A zene hibátlan, a színézek (akik igazából zenészek) tökéletes egyszerűséggel játszanak, a... na de ne rohanjunk előre.

A címben lévő idézet nem tőlem származik, nem is egy híres kritikustól, hanem maguktól a srácoktól. Azt hiszem ennyi bőven elég ahhoz, hogy már a DVD kézbevételekor megbizonyosodhassunk róla, mennyire kell komolyan venni az alkotást. Ha eddig nem esett le, segítek: semennyire. Egy fél pillanatig sem kell komoly filmalkotásra gondolni, és ha túl tudunk jutni ezen, mármint úgy tudjuk szemlélni az alkotást, ahogy a srácok szeretnék, hogy szemléljük, akkor az alakításokkal, a poénokkal, a zenei betétekkel együtt biztos, hogy jó eséllyel pályázik a kultfilm jelzőre.

A tovább után láthatók a közeljövőben górcső alá kerülő filmek. Aktualitást nem nagyon tervezek mostanában, de természetesen jöhetnek külön kérések is, szívesen beiktatom őket a programba.

Ha azt mondom, képregény adaptáció, gondolom mindenkiben egy színes alsóneműben repkedő fazon ugrik be, függetlenül attól, hogy Supermannek, Batmannek, vagy Captain Americának hívják. A lényeg, hogy a vászonra vitt képregények legtöbbször ugyanarra a kaptafára készülnek (és legtöbbször ugyanolyan pocsék film sül ki belőlük). Ebben a kommersz tengerben vergődve a Ghost World (vagy ahogy a botrányos fordításnak köszönhetően itthon megjelent: Tétova Tinédzserek) olyan számomra, mint egy mentőcsónak. Mit csónak... egyenesen mentőflotta.

Arra gondoltam, hogy stílszerűen a darab prológusával indítok, mert a "polgár-vér szennyez polgár-kezet" rész valamiért nagyon megfogott, de rájöttem, hogy felesleges kiragadni bármit is a műből, hiszen teljes egészében nagyszerű. Csak úgy, mint az 1996-ban Bazh Lurmann által készített modern feldolgozás DiCaprióval és Claire Danes-szel. Kíváncsi vagyok, hogy az öreg Lándzsarázó hogy fogadta volna a merész próbálkozást de az tuti, hogy a legvagányabb Tybalt John Leguizamo volt a dráma történelmében. Harold Perrineau pedig a legfeketébb Mercutio...

A végefőcím alatt egyetlen gondolat járt a fejemben. Mekkora népszerűségnek örvendene egy sivatagi marhavágóhídon rendezett hardcore techno parti? Kidobóként felbérelünk pár garanciás T-600-ast, kezdődhet a nemulass. Gyerekeket persze csak szülői engedéllyel. Ha ez a film sikeres lesz, akkor valószínűleg az ötletem sem elvetélt... Az elvakult Terminátor-imádók még most fejezzék be az olvasást.

Nem akarok újat, nem is nagyon lehet újat, csak mást akarok. Igazából úgy kezdődött, hogy írok ide, és leginkább mindenről (ahogy mindenki más is leginkább mindenről), viszont a filmek már régóta központi témát jelentenek a munkásságomban. Filmkritikákat írogattam a PBÚ-ba is (PestiBölcsészÚjság), meg amúgy is kurva sok filmet nézek, ráadásul azt mondják, írni is tudok. Így lett ez itt.

Nem leányvállalatként, de szorosan a footerhez kötve működik a dolog szóval egyes cikkek akár ott is megjelenhetnek, ilyenkor nem kell megijedni, jó dolog ez. Majd mondok is többet, de most egyelőre nem. Hegeszteni kell még sokat.